Szinte napi szinten hallom a következő mondatokat:
- "nem szoktam motivációs levelet írni, úgyse olvassa el senki"
- "nem tudom mi a fenét kellene írnom a kísérőlevélbe, így inkább azt nem küldök"
Egyes felmérések szerint, ha az álláskiírásban elvárás a motivációs levél, akkor mindössze 45% esélyed van rá, hogy foglalkozni fognak vele. De azonnal duplázódik az "elolvasás valószínűsége", ha kéretlenül csatolod a kísérőlevelet a pályázatod mellé.
Igen, tudom, hogy most mit gondolsz...
Ez munka...
És nincs rá garancia, hogy kifizetődik a plusz energia befektetés...
És mégis... legbelül azért érzed, hogy komoly tétje van ennek a döntésnek.
Mutatom a két lehetséges forgatókönyvet és a hozzá tartozó döntési lehetőségeket: